Liverpool zenei exportja mindig is világhírű volt (kezdve a Beatlestől az Echo And The Bunnymenen át a La's együttesig), de az elmúlt néhány évben talán minden eddiginél több jó zenekar indult a Mersey-parti kikötővárosból: elég csak a bohém Coral (Roots & Echoes) és Zutons (Who Killed The Zutons?), az elektro-pop Ladytron (Witching Hour) vagy az időközben sajnos már fel is oszlott ska-harcos Dead 60s (The Dead 60s) nevét említeni. Most itt a legújabb liverpooli indie sikercsapat, a két angol és egy norvég tagot egyesítő Wombats trió, amely a csak Japánban megjelent 2006-os Girls, Boys And Marsupials album után – annak kissé átalakított verziójaként – 2007-ben elkészítette első rendes sorlemezét. Az A Guide To Love, Loss & Desperation 2008 közepétől Magyarországon is kapható, és a zenekar augusztus 17-én a Sziget nagyszínpadára is eljut.

A Gombafejűekhez hasonlóan a Wombats megalakulásában is fontos szerepet játszott egy művészeti iskola, sőt pont ugyanaz az – épp az egykori diák, Paul McCartney által Liverpool Institute Of Performing Arts néven újjáalakított – intézmény volt a kiindulópont. Matthew Murphy, Dan Haggis, illetve a norvég Tord Øverland-Knudsen itt először találkoztak, majd nem sokkal később elhatározták, hogy zenekart alapítanak. A siker nem sokat váratott magára:együttesük helyi népszerűségének láttán az iskola megajándékozta őket egy kínai turnéval, melynek során több mint húszezer ember előtt játszhattak. Később felléptek többek közt a Kaiser Chiefs és a Babyshambles előzenekaraként is, így a hazai siker sem sokat váratott magára – az áttörést a Let’s Dance To Joy Division című pörgős kislemezdal hozta meg, mely a slágerlistákat is megjárta, ahogy aztán a Moving To New York című szám is.

A 2007 végén piacra került A Guide To Love, Loss & Desperation egy meglepően érett, „kész” zenekar képét mutatja. A Japánban megjelent 2006-os Girls, Boys And Marsupials albumról nyolc szerzemény itt is hallható, csak egy-egy szám címe változott meg. Az a capella előadott nyitódaltól (Tales Of Girls, Boys And Marsupials) egészen a Pulp fénykorát idéző szintis záródarabig (My First Wedding) gyenge pillanatok nélkül sorjáznak a táncolható, lendületes szerzemények, okos, sokszor az öniróniát sem nélkülöző szövegekkel. Persze a hatások tagadhatatlanok, érezhető például – főleg Matthew Murphy éneklésén – a Cure szelleme, zeneileg pedig néhol egy az egyben a We Are Scientists okosan építkező, játékos basszusjátékra épülő, dallamközpontú megoldásai köszönnek vissza (igaz, minőségében az A Guide To Love, Loss & Desperation egy árnyalatnyival elmarad a brit indie színtérrel szoros kapcsolatokat ápoló vicces New York-i trió első nagykiadós albumának, a 2005-ös With Love And Squalornak a szintjétől). Az egyértelmű hatások jelenléte azonban semmit sem von le a dalok értékéből, egyrészt, mert a Wombats tagjai nagyon ügyesen és magabiztosan gyúrják össze a különféle zenei világokat, másrészt nyilvánvalóan ők maguk is tudatában vannak, hogy éppen ki(k)re utalnak – a záródal refrénjében ismételgetett „she’s not that beautiful” sor például egyértelmű visszakacsintás Andrew W.K. I Get Wet albumának She Is Beautiful című slágerére. Talán nem véletlen, hogy – az említett vicces amerikaiakhoz hasonlóan – a három liverpooli srác lemeze is roppant szórakoztató háromnegyed órát kínál, akár otthoni zenehallgatásról, akár egy házibuli beindításáról van szó.

Forrás:www.est.hu